“Te, ez a néni, teljesen úgy néz ki, mint a nagymamám!” – mondtam a múltkor egy kórházi folyosón a barátomnak. És abban a pillanatban pozitív érzések ébredtek bennem – és benne is – a nénike iránt. Egyszerre ismerős lett. És kedves. Akinek szívesen mondanék pár jó szót. (Az én nagyimnak már úgysem tudok…)
Belegondolok-e (beleérzek-e) abba, hogy ilyen bácsika (nénike) leszek én is hamarosan? Nehéz… Azért nehéz, mert kutatások alapján az időskori önmagunkat agyunk idegen emberként érzékeli. És az ügyfelünk agya is. Hiszen ő is ember. 🙂 Read the rest of this entry »
sales kertész blog 