“Te, ez a néni, teljesen úgy néz ki, mint a nagymamám!” – mondtam a múltkor egy kórházi folyosón a barátomnak. És abban a pillanatban pozitív érzések ébredtek bennem – és benne is – a nénike iránt. Egyszerre ismerős lett. És kedves. Akinek szívesen mondanék pár jó szót. (Az én nagyimnak már úgysem tudok…)
Belegondolok-e (beleérzek-e) abba, hogy ilyen bácsika (nénike) leszek én is hamarosan? Nehéz… Azért nehéz, mert kutatások alapján az időskori önmagunkat agyunk idegen emberként érzékeli. És az ügyfelünk agya is. Hiszen ő is ember. 🙂
Hacsak nem alakítok ki érzelmeket a kis öreg Marci bácsi iránt. Ez a kisfilm erről szól (a kép is kattintható). Vigyázat: sírós, meghatódós! (A PAF Alapítvány segítségével készítettünk alá magyar feliratot a könnyebb érthetőség kedvéért.)
Jövőutazásra hívlak, olvasó!
Ami talán a jelenedre is hatással lesz:
MA mit csinálsz (az ügyfeleddel és az ügyfeled jövőjével)? Miben hiszel (amit árulsz)? Hogyan szeretsz (kollégát, vezetőt, ügyfelet, családtagot)?
Lévay Emese
2016.06.09. at 12:22
Szia Marci!
Mindig nézem a blogod, de nem szoktam írni, hozzászólni. Most kismama vagyok a 4 hónapos babámmal, és talán még érzékenyebb, mint máskor. Fantasztikus volt a videó, azt gondolom, hogy talán minden házasulandónak érdemes lenne ezt végigjátszani, mert sok minden kiderül a másikról. A fiú minden alkalommal azt mondta a lányról, hogy milyen szép… Nem csodálatos azt tudni, hogy ráncosan is, őszen is tetszeni fog? És a fiú amikor azt mondta, hogy milyen sok mindent formált rajta a lány…, erről szól a párkapcsolat.
A hétköznapok, a munka, egyebek bedarálják az embert. Sőt, mikor pici születik a családba, másra helyeződik a hangsúly, ami természetes. Jó lenne ilyenkor egy rólunk szóló hasonló videót megnézni, és megállni egy percet. Az egész család, a “pár” nélkül mit sem ér. Értékelni kell a nehéz pillanatokban is a másikat:-)
Köszönöm, hogy megmutattad ezt a videót!
Üdv: Mesi
Bodor Márton
2016.06.09. at 19:12
Hálás vagyok, hogy ezt megosztottad, Mesi!
Sok boldogságot és időutazást a kisbabával!