
Nem vágyom másra.
Egyik örökbefogadott értékesítőm pályamódosításra szánta el magát. Nem volt könnyű döntés, hiszen az ország legjobb sales-eséről volt szó. (Sőt, a múlt héten derült ki, hogy a közép-európai régióban is ő vitte el a pálmát.)
Szóval megpályázott és elnyert egy belső (értékesítési) tréner pozíciót. 3 hónapig fél állásban, utána 8(?) órában. Nagyon fel volt dobva. A „fittness” trénere, vagyis jómagam, nem kevésbé. Sokat súgtam neki a sales tréner-coach szakmáról, amit a saját bőrén is megtapasztalhatott – éppen az örökbefogadás során.
1 hónap után kezdett kibújni a szög a zsákból: nem 8 óra, hanem 10; sok a felkészülés, az utazás (külföldre is), a nyelvtanfolyam. A mérleg másik serpenyőjében egy 5 éves óvodás kislány és az új munka miatt kissé elhanyagolt férfitárs.
Végül megszületett a döntés: „kipróbáltam, és rájöttem, hogy nem való ez nekem”. A rugalmas munkaadónak hála az értékesítő visszatérhetett az értékesítéshez és az ügyfeleihez. De nem is akárhogyan! Hatalmas energiával és lendülettel fogott bele a szorgos hétköznapokba, saját korábbi rekordjait is túlszárnyalni készen.
Ugyanis kipróbálta, és rájött: „Nem vágyom sem trénernek, sem vezetőnek. Az értékesítés az én világom, amit még inkább becsülök ezek után. Imádom csinálni!”