Vannak hibáim.
A múltkor 20 percet késtem az egyik ügyfelemtől. Kezet fogtunk, lehuppantam a székre, beletúrtam a táskámba, majd így szóltam: „Zoli, tudnál nekem adni egy tollat? Ööö, és kérnék szépen egy darab papírt is, mert azt sem hoztam.” Zoli nevetett: „Na, szép, hogy tőled tanuljuk az értékesítést” 🙂
Ez a jelenet nagyon emberi volt. Még ma is elmosolyodom, ahogy visszagondolok rá. Egyik legfontosabb üzenetem az értékesítőknek, hogy merjünk emberek lenni a tárgyalásokon, a telefonban vagy bárhol. Az ember szóljon belőlünk a másik emberhez, és ne a pozíció (az értékesítő) a másik pozícióhoz (az ügyvezetőhöz). Amilyen egyszerű ezt idepötyögni, annyira nehéz jól csinálni és tanítani.