„19 évesen lettem értékesítő. Szívattak is rendesen sales-es kollégáim és a vezérigazgató főnököm. Cikiztek, ugráltattak, lenéztek. Belém rúgtak jobbról-balról, mint egy kivert kutyába. Nekem pedig mennem kellett a cégvezetőkhöz eladni. Görcsöltem, igyekeztem, szenvedtem. És akkor egy nap a homlokomra csaptam…”

Így kezdte a mondókáját egyik sales vezető ügyfelem, akit igen nagyra becsülök, tisztelek. Én is tátott szájjal hallgattam a történetét, amit saját kollégáinak mesélt tegnap a sales tréningemen.

„…A homlokomra csaptam: Hé, öreg, mit parázol annyit? Ne hallgass a többiekre! Mit veszíthetsz? Legfeljebb nem szerződsz ezzel az ügyféllel. És akkor mi van? Majd a következő gólt berúgod. És ha téged rúgnak ki? Majd máshol folytatod. Ez csak játék. Fogd fel játéknak! Fuss ki bátran a gyepre, kockáztass, nyerj vagy veszíts, de élvezd, basszus! Azon a napon megfordult a világ, és elkezdtek működni a dolgaim. Jöttek az ügyfelek, kezdtek elismerni és megszeretni a kollégáim, a főnököm.”

Te milyen gyerek vagy ma?

Miközben hallgattam, egy jó érzés futott át rajtam: Itt ez a manus, aki nem felejtette el, honnan jött. Tök őszintén elmeséli a sztoriját. És nagyon beletrafált ezzel a játék dologgal. Én is ezt a játékos spirituszt keresem az értékesítőkben, akikkel dolgozom.

Mind ilyenek voltunk régen, gyerekként. Játszottunk. Egész nap. Aztán felnőttünk, és kiölték belőlünk a játék örömét (a munkahelyen főleg). Egy felnőtt már nem játszik.

Hát egy jó francot nem! Aki jól éli az életét, az megtalálja a játékot benne. Keresi, megtalálja és élvezi. Én ezért is szeretem nagyon az értékesítési munkát, mert ebben aztán van játék elég, ha jól csináljuk!

Bár mászókázó gyerekként mindannyian tudtuk (tudatalatt), én azért emlékeztetőként ideírom a post végére, hogy milyen gyerek voltál te is anno:

1. Egyáltalán nem zavart, ha valaki azt mondta neked: nem, ne csináld
2. Bátran kockáztattál (a mókuskerék tetején táncolva)
3. Fantáziád nem ismert határokat (egy fadarab volt a puskád, a varázspálcád és a fogpiszkálód egyben)
4. Hihetetlen terveid voltak (a zsebpénzedből akartál autót venni anyának)
5. Pozitív hozzáállásodat csodálta mindenki (a LEGO torony már 29-szer ledőlt, de te újra nekifutottál)
6. Örökmozgó voltál (napi 10 km minimum – a lakásban rohangálva)
7. Végül bátorságod az oroszlánéval vetekedett (asztalon a szék, széken a doboz, dobozon a gyerek, aki a szekrény tetején landoló lufiért nyúl lábujjhegyen)

Ilyen voltál te is. És milyen gyerek vagy most, ma?

Az értékesítés nem játék.