Tegnap az egyik ügyfél field coachingon kivágott minket, mint macskát sz@rni.

Ismerős érzés?

Nekem nagyon. Vállalom. Sokszor buktam el. De hogyan kell „jól” elbukni? Hülye kérdésnek tűnik, pedig ez a sales munka egyik alapkérdése.

Én azért hagytam ott az eredeti szakmámat (az egyetemen kutatónak készültem), mert nem akartam egy évben 364 nap kudarcot 1 nap sikerért feláldozni. Nekem több siker kell. Aztán értékesítő lettem. És kaptam sorban a pofonokat… Ki nem? Ma már tanítom a mesterséget. Sikereim és saját pofonjaim örökségét. Látom-hallom, mások hogyan kapnak pofonokat.

Annak eldöntésében, hogy ki az igazán jó („vér sales-es”), van egy különleges indikátorom: Pofon (tárgyalás) előtt és pofon után belenézek mélyen a szemébe. Ha látom az átható tekintetet, a csillogást, a szenvedélyt, a hitet, a „most még jobban fogom csinálni”-t, akkor ő az. Bátor. (Mint Neo a Mátrix pofozós jelenetében.)

Pedig most vágták ki, mint…

Mi a bátorság?

Egyik kedvenc előadóm, Brené Brown TED-es előadása jut eszembe.

A nőci nem az a klasszikus szépség, de csillogás és szenvedély van a szemében. És jól beszél. Ajánlom neked is, ha azon gondolkodsz: Miért csinálom? Miért csináljam? Az embereim miért csinálják?

Szóval a bátorság Brené szerint az emberek jól kimutatható csoportjára jellemző.

A bátorság (angolul és franciául courage) szó a latin cor (szív) szóból ered. A bátorság szó eredetileg olyan emberekre utalt, akik elmesélik saját történetüket – mégpedig teljes szívvel. Akiknek volt bátorságuk (volt merszük) tökéletlennek lenni. Együtt mertek érezni előbb magukkal, és aztán másokkal is. Akik a kapcsolataikban – hitelességük eredményeként – képesek voltak lemondani arról, hogy milyennek kéne lenniük. Azért, hogy önmaguk lehessenek. Emellett teljes mértékben elfogadták és felvállalták, hogy sebezhetők. Nem tökéletesek. Nem superman-ek. Sőt. A jó kapcsolatokhoz (ma úgy mondjuk: ügyféllel, főnökkel, beosztottal, feleséggel, gyerekkel – teszem hozzá) pedig ez elengedhetetlen.

A szőke, csibészes mosolyú Brené a következő előadásában még tovább megy:

Egy nehéz tárgyalás vagy telefon előtt egy „gonosz démon” belső hang ijeszteget (néha engem is): „Hu-húúú! Nem vagy te elég ehhez, öcsisajt! Mit gondolsz, ki vagy te? Nem fog sikerülni!” – Na, ez a SZÉGYEN hangja.

A szégyen ellenszere, amikor magunkban vívódunk, 2 szó: „Én is.” „Én is sebezhető vagyok. Én sem vagyok tökéletes. Elronthatom. És ez így van jól. És ezt meg akarom osztani veled is (kedves főnök, kolléga, ügyfél, feleség, vagy te ott a tükörben).”

Ahogy pötyögöm a laptopba ezeket a gondolatokat egyik kedvenc kávézómban, most veszem észre az orrom előtt (alatt), hogy még az alátét is erről szól. Gyorsan le is kaptam a mobilommal. (Biztos, hülyének néztek a pincér lányok.)

Visszatérve a bátorsághoz:

Magam is azt gondolom néha nehéz tárgyalások előtt, hogy „majd akkor megyek be oda, és rúgok szét néhány segget, ha golyóálló és tökéletes leszek”. Az igazság azonban az, hogy ez soha nem fog bekövetkezni. (És ha be is következne, nagyon nem tetszenék úgy magamnak. Nem vagyok egy Bruce Willis típus. ;o)

A bátrak szemében az értékesítői bukás után is csillog valami: Nem vagyok tökéletes, de igyekszem. Teljes erővel. Teljes szívvel (lásd fent).

Záruljon e bejegyzés az egyik kedvenc mondásommal, ami a kudarcaim feldolgozásában nekem már sokat segített:

„Nincs kudarc, csak visszajelzés.”

További érdekességek (például arról, miért szégyenkezik a férfi és miért a nő) Brené TED videóján.

(A bejegyzésben néhány szövegrészletnél Brené Brown előadásait használtam.)