Hogy mi a frankó?
Meghajtom a fejem az értékesítők előtt.

Egy szállodában járunk. 4 különböző teremben egy cég 4 régiójának értékesítői tartják rendszeres havi értekezletüket. De ma valami rendkívüli is történik a falak között…

Az első teremben Gizi és csapata. A falra projektorral kivetítve az elmúlt hónap számai. Az értékesítők csöndben ülnek körben a félhomályban. Semmi különös. Gizi rövid áttekintő értékelést tart az eredményekről, majd megszólítja Bélát:

–       Kezdjük a kört! Béla, értékeld az elmúlt havi teljesítményedet!

Vágás.

A szomszéd teremben Endre és csapata. Falra vetítve a számok. Körben az értékesítők. Bevezető mondatok a hónapról röviden, majd a vezető megszólítja Istvánt:

–       István, van kedved tovább vezetni az értekezletet, és a kollégáiddal értékelni az eredményeket?

István hangosan felröhög:

–       Persze, tök jó. Gyerünk!

Vágás. Kistotál.

Endre termében ott ülök a vezető mellett én is. Éppen leesett államat igazgatom vissza a helyére. Olyan történik ugyanis a szemem előtt, amit még sosem láttam – pedig jó sok sales meetingen voltam már értékesítőként, vezetőként vagy tanácsadóként életemben.

István felkérte az első kollégáját, hogy értékelje a számait. Ezután értelmező és segítő kérdéseket tett fel neki, majd hozzáfűzte a saját mondókáját. Végül kinyílt a kör, és minden értékesítő vagy akár a vezető is kérdezhetett, kommentálhatott szabadon.

Zsizsgett a csapat, vibrált a levegő. Az egész tele volt energiával, őszinteséggel és sok humorral. Az értekezletvezető értékesítő észrevétlenül tanulta meg hónapról hónapra egyre jobban értelmezni az üzleti adatokat, rendezni a vitás helyzeteket, és motiválni a kollégákat.

De vajon mi járt a vezetők fejében, amikor átadták a szót az első értékesítőnek?

Vágás.

Az első teremben Gizi arcát látjuk premier planban. Abban a pillanatban vagyunk, amikor átadja a szót Bélának. Ekkor megszólal Gizi belső hangja halkan, susogva a háttérből úgy, hogy csak Gizi hallja:

–       Na, kezdjük a mai menetet! Csak ki ne csússzon a gyeplő a kezemből! Minden értékesítőnél el kell mondanom majd az értékelésem, mert abból tanulnak majd.

Vágás.

A második teremben Endre arcát mutatja a közeli kép. Éppen most adja át a szót Istvánnak, amikor megszólal Endre mély bariton belső hangja:

–       Jó, most pedig befogom a csőrömet. Átadom a szót, a teljes felelősséget és az értékelés szellemi kihívását az értékesítőmnek. Én pedig figyelek és jegyzetelek. Hogy mi a frankó? Meghajtom a fejem a kollégák előtt. Ne én mondjam…