Itt ülünk Gergővel, és tanuljuk a wordpress legmélyebb bugyrait. Vak vezet világtalant. ;o)
Hamarosan a vajúdás után a kitolási fázis következik. Nem, nem az a “kitolási”, hanem az, ami után megszületik, világra jön, napfényre kerül az új blogom.
Izgatott vagyok, és kicsit remeg a kezem az első bejegyzéseknél. Kicsit úgy remeg, mint a 10 hónapos kislányom lába remeg, ahogy Fred Astairként bugizik a konyhapult előtt.
De most jutottak eszembe Schwarzkopf tábornok szavai: Ne sokat tervezgessünk itt, Irakban. Küldjünk előre néhány felderítőt, aztán induljunk! Majd menet közben a tapasztalatok alapján módosítjuk a taktikát.
Tehát előre!:)
Névtelen
2012.11.30. at 08:54
Az, hogy valódi érzések és áradó jóság és profizmus hatja át Marci a blogot. Én követlek.